Hírek

Fájdalommal tudatjuk, hogy
MÉSZÁROS ILONA
a LÁNCHÍD KÖR vezetőségi tagja 94 éves korában 2017. május 11-én csendesen elhunyt.

Földi maradványait 2017. május 23-án, kedden, 13 órakor a Farkasréti temetőben
katolikus szertartás szerint helyezzük örök nyugalomra.

Lelki üdvéért gyászmisét 2017. május 29-én, hétfőn, 18 órakor
az Országúti Szent István első vértanú templomban ( 1024 Budapest, Margit krt. 23. ) tartunk.

Kedves halottunk emlékét megőrizzük!
Gyászolják: a Lánchíd Kör vezetősége, tagjai, barátai, ismerősei
Táviratcím: 1011 Budapest, Bem rkp. 6.

Mészáros Ilona temetésére
Elhangzott 2017. május 23-án Farkasréten a Makovecz ravatalozóban

Gergely Attila, Lánchíd Kör elnöke:

Mészáros Ilonát, Ilonka Nénit, aki 2017. május 11-én, életének 95. évében elköltözött ebből a világból, az itt jelenlevőknek nem kell bemutatni. A Lánchíd Körnek vezetőségi tagja volt, hosszú éveken át egyik fő mozgatója, inspirálója. A gyász-szertartás további beszéd nélkül is teljes. Mégis helyénvaló, hogy felidézzük, mi mindent tett a Kör működéséért, fennmaradásáért, és azt, hogy mindezt hogyan tette.

A tagtársak visszaemlékezése szerint a Lánchíd Körrel a 1990-es években került kapcsolatba. Előtte több évtizeden keresztül pénzügyi területen dolgozott, onnan is ment nyugdíjba, de közben idegenvezetői iskolát végzett, rendszeresen vezetett csoportokat, főként Európába. Beszélt németül és angolul. A Körrel kapcsolatba kerülve alapító elnökünk, Dr. Zeőke Pál felkérte, hogy a kirándulásainkon legyen idegenvezető. Abban az időben a Kör évi négy-öt kirándulást is szervezett tagjainak. Ezek az utak Ilonka Néni tudása, hozzáértése és lelkesedése nélkül nem lehettek volna olyan élményszerűek, ahogyan emlékezetünkben megmaradtak. Közben a kapcsolat egyre szorosabbá vált. Zeőke Pál 2000-ben bekövetkezett halálát követően dr. Mojzes Imre 2001-től 2009-ig tartó elnöksége alatt előadásaink és a határon túli magyar fiatalok számára szervezett nyári táboraink egyik fő szervezője lett. A javaslatok felvetésétől a lebonyolításig előkészítette, írásban is lekötötte a rendezvényeket és utazásokat. A pénzügyi hátteret, főként pályázatok útján, Praimajer Mária alelnökünk biztosította. A Határon Túli Magyar Fiatalok Szerét 15 alkalommal szervezték meg. Ezeknek Ilonka Néni mind koncepció, mind kivitelezés terén nélkülözhetetlen részese volt. Alelnökünk így emlékezik vissza erre az időszakra: „Szinte napi kapcsolatban álltunk, teljes összhangban működtünk együtt a feladatok megoldásában. Ilonka tudása, intelligenciája, nyitottsága és elkötelezettsége meghatározó volt az egyesület tevékenységében és szellemisége megtartásában.”

Ilonka Néni volt az, aki az ifjúság felé történő nyitás érdekében a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziummal ma is élő kapcsolatunkat kialakította és ápolta is mindaddig, míg lehetősége volt rá. A Gimnázium igazgató asszonya a gyászjelentést kézhez kapva megrendülését fejezte ki, ma is megbecsüléssel emlékezik a gyümölcsöző együttműködés kezdeményezőjére. Válaszlevelében megemlékezett arról, ahogyan Ilonka Néni „a ballagási előkészületek során telefonált, … néhány nappal halála előtt”. Közéletszervező tevékenységét a Budavári Önkormányzat, személy szerint Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester több alkalommal elismerte.

Magam korábbról is emlékszem alakjára, szerepére, hiszen többször meghívott előadást tartani a Körbe, így a Határon Túli Magyar Fiatalok Szerére is. 2010-től közelebbről láttam, milyen széles körben tájékozódott a magyar szellemi életben, kultúrában, mennyi gonddal, igényességgel figyelt a rendezvények színvonalára, milyen diplomáciai érzékkel kérte fel az előadókat. Vezetőségi megbeszéléseinknek akkor is aktív résztvevője volt, amikor fizikailag már nem tudott jelen lenni – telefonon tartotta velünk a megbeszélések közben a kapcsolatot, kísérte figyelemmel a tervezést, adott szempontokat, tett konkrét javaslatokat. Mindig határozott érték-szemlélettel, építő módon.

Szép kort ért meg, de a magas kor nem csökkentette, talán inkább növelte benne az új nemzedékért és az ország jövőjéért való felelősségérzetet. Emlékezetes eset a sok közül, amikor tavaly novemberben pénzügyi okokból veszélybe került a Budavári Általános Iskolával hagyományos adventi programunk megrendezése. Emlékszem a telefonon keresztül is meggyőződést tanúsító hangjára: „nem engedhetjük, hogy a lelkesen készülő diákokat csalódás érje!” – és nyugdíjából is hozzájárult a rendezvény megtartásához.

Hogyan volt képes minderre? Abban s Azáltal, aki a hit révén erőt adott neki: a keresztény és a magyar értékek mellett végig hűséggel és lelkesen kitartott. Így azok közé sorolódik, akik még haláluk előtt átmennek arra az életre, amelynek már nem árt a halál. Ezért nem csak a veszteség és a gyász határozza meg a megemlékezés légkörét sem, hanem inkább az a többlet, amelyre ma is annyi szelídséggel és állhatatossággal bíztat bennünket.

Hozzászólások lezárva.