Hírek

Gergely Attila elnök köszöntő beszéde
Mojzes Imre emléktáblájának felavatásakor

2019. december 13.

A Lánchíd Kör nevében tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki ma itt Dr. Mojzes Imre emléktáblájának felavatására megjelent. Külön köszöntöm a ház lakóit, akik hozzájárultak a tábla elhelyezéséhez, valamint Tóth Dávid szobrász urat, aki az emléktáblát elkészítette és annak avatására is eljött.
Emléktábla állítását az egykori lakóházon ez év tavaszán, néhai elnöke halálának tizedik évfordulóján, a Lánchíd Kör kezdeményezte és szervezte meg, de azt, hogy ma itt lehetünk és az emléktáblát felavathatjuk, sokak hozzájárulása és együttműködése tette lehetővé. A kezdeményezésre a Lánchíd Körön, valamint a Magyar-Japán Baráti társaságon kívül (melynek Mojzes Imre korábban szintén elnöke volt), húsz magánszemély tett felajánlást: rokonok, barátok, volt kollégák, pályatársak. Közreműködésükkel az emléktábla állításához szükséges anyagi keret néhány hónap alatt létrejött.
A hozzájárulók intézményi kötődései is jelzik Mojzes Imre munkásságának szerteágazó voltát. Tudós volt és tudományszervező, de szélesebb értelemben vett közügyeknek is elkötelezett munkása. A szervezés során is képviselt intézményi kapcsolatok között meg kell említenünk az egykori Műszaki Fizikai Kutató Intézetet, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki, Fizikai és Anyagtudományi Intézetét, a Budapesti Műszaki Egyetemet, a Győri Széchenyi István Egyetemet, valamint a BHE Bonn Hungary Electronics Ltd. vállalatot.
A visszaemlékezések szerint Mojzes Imre az 1970-es évektől 2009-ben bekövetkezett haláláig, mintegy három évtizeden át, ebben a házban lakott, abban a lakásban, melynek ablakai innen is láthatók. A Lánchíd Körnek 2000-től haláláig elnöke volt. Magam a Körben és a Magyar-Japán Baráti Társaságban találkozhattam vele, így személyesen ismerhettük egymást, de szakmai munkásságát, tudósi és tudományszervezői tevékenységét egykori kollégái hivatottak felidézni.
Így kérem fel Dr. Kazi Károlyt, a pályatársat és barátot, az emléktáblát felavató beszédének megtartására.

Pungor András levele
(felolvasta: Gergely Attila)

Szomorúan írom ezeket a sorokat. Szomorúságomat tetézi, hogy belém hasított a felismerés, Imre 5 évvel volt fiatalabb nálam, amikor elment. Elképesztően fiatalon hagyott itt minket, sok beteljesületlen álmát hagyva maga mögött. Igazi nagy álmodozó volt. Mindig tele tervekkel, melyeket nagy akarattal és szorgalommal terelt a megvalósulás felé, amíg élt.
Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam, mert Imrét előbb mint szakmai opponenst, később mint kollegát ismerhettem meg, de ami a legfontosabb számomra, kapcsolatunk barátsággá mélyült. Hiányzik.
Örömöt okoz számomra, hogy még sokan így éreznek és emléktáblát állítanak annak a háznak a falán, melyben élt, melyhez nekem is rengeteg felejthetetlen élményem fűződik, csakis Imre miatt. Mindig jól éreztem magam itt kedves invitálása és vendégszeretete mellett, a kalocsai pingáló asszonyok csodálatos, szülőföldet megidéző, kézzel festett világa és virágai körében. Csodáltam nagy gonddal és szakértelemmel összeválogatott, lenyűgöző méretű könyvtárát, melyben azonnal otthonosan éreztem magam.
Az emlékezést biztosan életben tartja ez a tábla, de Imre hiányát nem pótolhatja.
Hiányzol Imre! Örök barátsággal emlékezem Rád!

Hozzászólások lezárva.